Év végi számvetés

Sok minden nem változott az év során, minden nap ugyan azok a dolgok bosszantanak fel azóta is. Reggel kezdésnek elmegyek a szétbarmolt szelektívek mellett, majd fogom a fejem az elöltöltős buszon a barmokon. Az Örs aluljárója valami új rendelet miatt sokat javult, de ha csak ez kellett akkor miért kellett eddig várni. Majd a fornettisnél jön a paraszt, aki nem látja, hogy nem két sor van amiből az egyik szerencsére üres, hanem csak egy. A villamoson jönnek az egyéb BKV-zós fogalmatlan seggfejek. A Petőfi híd budai oldali aluljáróból azóta elköltöztek a durva csövesek, bár a búcsúbuli keményre sikerült: teleszarták az aluljárót. Nem, nem a sarkokat, a közepét, és konkrétan tele. A cégnél sem ismerik még mindig a kefét egy páran.

Felnőtt filmek

A faszért hívják a pornót felnőtt filmnek, rengeteg más féle film van, ami nem való gyerekeknek. Meg a felnőttek sem csak pornót néznek jobb helyeken.

Káros a túl sok ...

Időről időre jelennek meg írások igényesnek és kevésbé igényesnek tartott forrásokban is arról, hogy kiderült káros a túl sok akármi/bármi. Ez mekkora megállapítás baszki. Ha ott van a "túl" szó a sok előtt, akkor minden káros, még az olyan létfontosságú dolgok is, mint a só, víz, oxigén és alvás. Akkor kéne megírni azt a kurva cikket amikor arra jöttek rá mennyi a túl sok.

BKV utastípusok: Amikor a hülye siet

Alapvetően megértem ha valaki siet, nyilván fontos dolga van, de hangsúlyozom, hogy csak alapvetően, de vannak a sietésnek olyan mértékei és fajtái amiket nehéz tolerálni. Vannak akik felkenődnek a villamos/metró már csukott ajtajára. Ez vicces és szórakoztat. Kevésbé vicces, amikor ezek az emberek sikerrel járnak és mondjuk felfeszíti az amúgy 2 percenként járó 4-6 csukódó ajtaját, ami ezért lemarad a zöldről. Ez akkor a legjobb amikor ettől a következő villamos már nem tud beállni a megállóba. Így a parasztunk se nyert túl sokat, de cserébe tömöttségtől függően sikerült megszopatni a akár 1000 embert is. A másik hülye siető, aki akár 2x4 gyorsan közlekedő autókkal teli sávon rohangál át hogy elérje a buszt. Nem szeretném elütni őket, mert nincs vadrács az autón. :(

Szeleketív hulladáksziget

Kevés ennél célját tévesztettebb dolog van. Elvileg a magasabb kultúrájú hulladékkezelést segítenék, gyakorlatban a város ganédombjai. Ennek az egyik oka, hogy a rendes kukákkal ellentétben, nem egy házhoz tartoznak, hanem ki vannak baszva a közterület közepére és kész. Nyilván van valami fenntartója elméletben, de az nem sokat ér. Ehhez jön az, hogy hülye emberek, sok olyat dobálnak bele, ami nem bele való, amiről pedig még a hülyék is érzik, hogy nem belevaló azt egyszerűen mellészórják. Ezek után jönnek a csövesek, akik aludobozok és egyben maradt betétdíjas üvegek reményében feldöntik és kiborítják a tartalmát. Így az egész egy szeméthalommá válik, amiben bokamagasságig az üvegszilánk dominál. Ha jön egy kis szeles idő, akkor ötven méteres körzetben kialakul egy kalkuttai utcakép.

Utolsó kép: Google streetview

BKV utastípusok: A felfurakodó

Tudja valaki, hogy miért csinálják sokan azt, hogy amikor megáll a villamos/busz/metró és elkezdenének leszállni az emberek, fogja és elkezdi felfúrni magát az ajtó teljes szélességét igénybevevő leszállók között? Ez valami sport vagy népszokás vagy parasztság vagy simán ennyire zombik? Hasonló a szituáció, amikor mész egyedül a járdán amin mondjuk két ember fér el egymás mellett. A járda egyik oldalán fal, a másikon vagy azonnal úttest, vagy egy keskeny zölt terület (értsd: kutyaszarmező). Jönnek ketten szembe és azt várják hogy te kenődj fel a falra vagy mássz be a kutyaszar közé.

Tahók a moziban

Egyszer elmentünk a moziba, szokásosan indult a dolog, mindaddig amíg beült mögénk egy népes, darabonként 100kg+-os uruk hai család. Jöttek az alap dolgaik, kiabáltak csörögtek stb. A mellettünk ülő pár hamar fel is adta, és elült egy alapból sokkal szarabbnak számító helyre, ezt az család büszkén hangosan elkönyvelte saját érdemnek, teljesen jogosan. Mi kitartóbbak voltunk, és titkon azt reméltem, hogy elég primitív lesz a film ahhoz, hogy lekösse a figyelmüket, és akkor talán elkussolnak. Nagyjából igazam lett, leszámítva, hogy a mögöttem ülő ork kisasszony, izomból belerúgott úgy percenként a székem háttámlájába, az első párnál reméltem, hogy csak fészkelődik, és mire a zsíros nagy picsáját beleigazítja a székbe abbamarad, de nem így lett, vagy szimplán ez a hobbija, vagy direkt szopat. Nyilván nem szóltam, mert a társaságon végignézve már az elején tudtam hasztalan vakmerőség lenne bármi ilyesmi. De teljesen nem futamodtunk meg, csupán átültem egy másik dagadék elé, aki lusta volt rugdosni a széket.

BKV utastípusok: A tömegen méltatlankodó

Nem vagyok megrögzött frottőr, tehát nekem sem lételemem a tömött BKV, de vannak emberek akik, hihetetlen csodálkozással flegmázva tudnak a tömegen méltatlankodni. Fel sem fogják, hogy tőlük is többen vagyunk, mintha nekik minimum asztráltestük lenne, vagy inkább egyenesen antianyagból lennének és éppen hősiesen az emberek számát csökkentenék. Otthon lehet maradni, ennyi aggyal úgysem hiszem, hogy túl sok fontos dolgot intéztek.

Vizuális típus

Néha elhangzik beszélgetések során, hogy "Jaj, ne részleted már ezt a gusztustalanságot, tudod, hogy vizuális típus vagyok!" Ha te is szoktál így érezni, akkor elárulom neked, hogy nem vagy különleges, minden ember "vizuális típus", vagyis el tud képzelni dolgokat. Te maximum akaratgyenge vagy , hogy el is képzelsz mindent, azt is amit nem akarsz. Arról nem is beszélve, a "vizuális típus" mint kifejezés a közhelygyűjtemény címlapjára kívánkozik.

BKV utastípusok: A lefurakodó

Korábban már volt egy poszt az azokról az utasokról akik az első ajtós felszállást nem bírják feldolgozni. Akkor még nem tudtam, hogy sorozat lesz a BKV-s hülyékből.
Vannak azok az emberek, akik már bőven a megálló előtt elkezdenek az ajtó felé orientálódni. Ez még önmagában nem bűn. Akkor válik azzá, amikor az illető a szarásig tömött buszon teszi ezt egy olyan megálló előtt ahol leszáll az utasok legalább fele (7es buszcsaládon a Keleti vagy Blaha előtt). Nem fogom elengedni a kapaszkodót, hogy arrébb menjek, mert egyrészt nincs hová, másrészt pont azt birkát fogom letarolni a következő fékezéskor ha elengedem. De még ez is elfogadható azoktól aki először utaznak arra és nem tudják, hogy úgyis mindenki leszáll, bár nehezen hiszem, hogy mindig olyan sokan utaznak először arra. De amit tényleg nem értek, azok azok, akik a végállomás előtt kezdenek el az ajtó felé utat törni. Na azok tényleg kapják be!

Nemzeti vágta

Nézzük meg mi van a név mögött: Egy jelmezes lóverseny, egy szemmel sem több. Ezt miért nem lehet a lóversenypályán megtartani? Mi a faszér' kell 200 kamion homokot szétteríteni majd összetakarítani a betonról?

Kutyaszar

Az egyik legklasszikabb pesti csőrpiszkálós téma. Mindenkit rohadtul zavar az önérzetes és igénytelen kutyatulajokon kívül. Nem is vesztegetnék rá több szót.
 A képünk viszont nem csak illusztráció, művész keze tényleg így vezette a pórázt:

Igen, a képen kutyaszarnak kinéző tárgyak valóban azok!

Valamint, ha már kutyaszar, akkor eszembe jutott egy aranyos kis sztori:
Egyszer a Keletiben a peronon látom, hogy egy arc megszarat egy kis kutyát, majd a láthatóan lágy, nedves, enyhén fosjellegű cuccot felveszi egy papírzsebkendővel. Szemével elkezd szemetest keresni, de hamarabb veszi észre szerelmét, aki a vonattal érkezett. Nagy összeborulás, forró csók, közben friss meleg kutyaszar végig a kézben. Nem tudom pontosan mennyit bír egy egy pzs, de nekem egy komolyabb fikától azonnal átázik. Mocskos egy perverz dolog volt ez, de még mindig sokkal jobb mintha otthagyta volna a betonon.

Fesztivál karszalag

Igazából annyira nem piszkálja a csőrömet, de azért gondoltam szólok, hogy a karszalag már a fesztivál ideje alatt is csak egy szükséges rossz, de maximum semleges dolog. A fesztivál vége után egy pillanatig sem menő hordani sőt, ratyi, béna, igénytelen dolog.

MÁV: A nemzet megnyomorítása

Olvashattatok a blogon korábban egy vendégposztot a MÁV-ról. Itt egy barátom mondta el igen negatív, de egyben meglehetősen naiv véleményét a magyar vasútról. Véleményem szerint véletlenül vagy hanyagságból nem lehet ennyire katasztrofálisan működtetni egy közérdekű céget. Milyen fűtésrendszer az, aminek a kikapcsolásáért könyörögnek az emberek a legkeményebb télben is, és választanák inkább hogy kabátban vacognak egész úton? Nem is beszélve a vasút közelében mindenre rátelepedő rozsdaporról, ami viszket az izzadt bőrön és fémes bűze lesz tőle az egész testnek és vas íze pár perc alatt beköltözik a szájba is. Ezt kérem kínzásnak hívják. Milyen utastájékoztatás az, amikor folyamatosan szól a hangosbemondóból, hogy egy feltehetőleg üres, tovább nem közlekedő személyvonat tíz perccel késve érkezik meg, miközben egy-két száz ember vacogva a jeges szélben vár egy olyan vonatot aminek már el kellett volna indulnia, és annyit sem lehet tudni róla, hogy melyik vágányról fog indulni, ha megy egyáltalán? Ez kérem módszeres szopatás. Ilyen és ehhez hasonló válogatott lelki és fizikai terrort alkalmaz MÁV. Nem riadnak vissza attól sem hogy pofátlanul, nyilvánvalóan hazudjanak: Azt állítják, hogy minden nap több IC közlekedik Budapest és Eger között oda-vissza. Pedig a valóság az, hogy a távolság felén igazából személyvonatként közlekedő sebesvonatra kapcsolnak (mellesleg nem szabványosan) egy intercity kocsit, amiben külön kell fizetni és akkor esetleg nem kínoznak a fent leírt módon. De már pótjegyet kérnek a gyorsvonatokra is, mintha az extra szolgáltatás lenne. Pedig valójában súlyos kártérítés kellene, hogy megillesse azokat, akik egy percet is el kell, hogy töltsenek ennek a szörnynek a karjaiban ahhoz, hogy eljussanak a munkahelyre vagy láthassák a szeretteiket. A MÁV valójában egy terrorszervezet: Különféle kínzásokkal akarja megtörni az utazó embereket, és mellé még borzalmasan meg is alázza őket azzal, hogy akinek más lehetősége nincs a közlekedésre, azok még kvázi "önként" fizetnek is ezért a szégyenért.

Nemzeti Dohánybolt

Na itt most nem a "trafikmutyiról" akarok írogatni, mert azt már megtették sokan mások előttem. Meg ezen a blogon minket amúgy is komolyabb témák foglalkoztatnak. A Nemzeti Dohányboltok neve piszkálja csőrömet. Mi a faszért olyan kurva magasztos dolog cigit árulni, hogy a nemzeti szót bele kell tenni a boltok nevébe. Ami még jobban piszkálja csőrömet az a logó. Miért egy nemzeti színű kokárda a cigibolt logója? Azt várom, hogy mikor lesz az extasyn a Szent Korona.

Örs vezér tere: Az árulás

A Blaha aluljárója méltatlanul hírhedt. Ott a felszínem kell keresni szépséget. A Petőfi híd budai hídfőnél, csinálok száz méter kerülőt és várok egyet a ritkán zöldre váltó zebránál, hogy ne kelljen lemenni. Az Örsön nem lehet kikerülni az aluljárót ilyen könnyen.  Évek óta irritáltak a metró és az aluljáró közti önjelölt zöldségesek, akik elbújtak ha jött a közteres vagy a rendőr, és a nap végén otthagyták a placcon szanaszét dobozostól vagy anélkül az eladhatatlan maradék rohadt zöldséget és gyümölcsöt. Kevésbé zavartak a kézben tartott pár csokor virágot árusító lányok/asszonyok, bevallom párszor még vettem is tőlük. A  szintén kézben tartott táskát ordibálva kínáló asszonyok már idegesítőbbek voltak, de sok helyet azok sem foglaltak. Szintén kevésbé zavart a még most is tevékenykedő férfi, aki a zuglói oldal buszfordulója mellett árul egy ikeás szatyorból, !!!csokit, sajtot és felvágottakat!!! akár 35 fokban is. Bár azt sosem tudtam elképzelni ki vesz tőle. Ráadásul ezekhez hasonló előfordul több helyen is a városban. De azt nem gondoltam, hogy ezeket az időket fogom visszasírni.
Pár hónapja ugyanis elszabadult a pokol. Az aluljáró az eredeti céljára, mégpedig, hogy átkeljek rajta,  egyre kevésbé használható. A fent leírtak megmaradása mellett, egy szabályos kiterjedt ócskapiac alakult ki. Árulnak ott hanglemezeket, kávéfőzőt, régi könyvet és újságot, porcelánt, és konkrétan elektronikai hulladékot és közönséges szemetet. Mindezt jól  szétpakolva a földön, felére szűkítve az alapból sem túlméretezett, pesti szinten is igen nagy forgalmú aluljárót. (Az Árkád és IKEA mellett a Metró, a HÉV és vagy 50 féle busz végállomása van itt.) Bónuszként borongósabb napokon megjelenik az esernyőárus, aki felteszi az i-re a pontot, beáll az egésznek a közepére kb. 10 esernyőt lerak maga köré kinyitva!!!, hogy látszódjon jól az ott-tartózkodásának célja. Így az áruk és árusok által készített zsilipen, libasorban szinte egyesével megy át sok tízezer birka ember naponta, köztük én is, anélkül, hogy bármit tenne ellene. Extra bónuszként volt már olyan is, hogy a belassított tömegben egy faszrészeg árus, az árujával dobálta az embereket, kifejezve azt hogy olyan olcsó, hogy már hozzávágja az emberekhez.

Birkanyáj az elöltöltős buszon

Egyre több Pesten (Gyengébbek kedvéért: a budai oldalt is ideértem.) az olyan busz, amin elsőajtós felszállás van. Lehet vitatkozni, hogy jó e vagy nem, az tény hogy egy kis plusz macera, de az is tény hogy kisebb valószínűséggel vannak beszart, behugyozott emberek a járművön. De a tiszta utasok sem okosak.
Miért van az, hogy a buszon amelyiken a fele ülőhely üres és a közepétől hátrafelé nem áll szinte senki, már-már fizikai képtelenség felpasszíroznia magát a megállóból a szerencsétleneknek? De akinek mégis sikerül, az rögtön elfelejti korábbi küzdelmeit és rögtön megáll az ajtóban ő is, hogy kibaszhasson azokkal, akik 5 másodperce még a sorstársai voltak. Aki nem elég birka ahhoz, hogy a busz első harmadában dörgölőzzön másokkal az út hátralévő részén, és nem olyan harcos szellemű, hogy keresztül verekedje magát a hátsó részbe, az ezt szinte szándékosan akadályozó birkák között, az lemondóan bámulja busz üres seggét és vár egy másikat beletörődve.

"Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott..."

Szaros WC vendégposzt

Mivel ismét lusta voltam saját posztot írni, ezért beteszem egy haverom munkahelyi szaros WC-vel kapcsolatban szerzett élményét. A drága barátaim szégyenlősek kommentelni, pedig néha napokig levelezünk a posztjaimhoz hasonló témákról. De most egy ilyen levelet beteszek ide:

"Új fejlemény van basszus. Igazából ez tegnap történt, csak most fejezem be a levelet. A következő volt a helyzet: a WC deszka ismét szaros, na de hol?


Az elülső részen, felül, a szerszámhoz közeli részen. Ha rajta ül, akkor 3 eshetőség van a szemeim előtt:
1: Egy ún. szarfaszúval van itt dolgunk.
2: Az alagút effektus nevű fizikai jelenség ugyan kis valószínűségű, de hétköznapi megnyilvánulása, amikor is a rendeltetési helyére lepottyanó matéria nem-nulla valószínűséggel szanaszét kenődik a budi 3 dimenziós terében.
3: A kábel iszonyú szakítószilárdsággal bírt, és az alany felállva kellett, hogy eltávolítsa magarol, és eközben teremtődött a kontaktus.

A mai nap is tartogatott csodákat. Kezdem úgy erezni, hogy egy valóságtól távol eső helyre kerültem:

A női vécébe berepült egy kisebb madár, és jól szertefosta a környékét, ezután pedig berepült a férfi WC-be, és ott furcsa pózban megpihent. Innentől kezdve (2 órája kb.) nem használjuk a férfi WC-t, hogy hátha megnyugszik szegény felzaklatott madár, és szépen elrepül magától.

Közben az immár egyetlen fennmaradó női WC-t valaki páratlan tehetséggel ismét összeszarta, de nem ám úgy, hogy hagyott egy kis foltot, nem, az egész egy merő szar, és az ülőke is csurom víz/húgy, ez bazdmeg kivágja a biztosítékot most már.

Na lehet több ilyen témát nem osztok meg, inkább hagyom, hogy csöndben emésszen, hogy aztán bekattanva szétrugdossam ezt a köcsögöt."

Képünk, csak olyan értelemben illusztráció, hogy nem a fent leírt esetet ábrázolja, de egy valódi munkahelyi életkép:

Strasszos picsa kutyanyúllal

Sikerült kicsit hosszabban megfigyelnem egy plázapicsa és egy patkányszabású eb együttlétezését. Bent ültünk egy nem átlagosnak szánt, de amúgy átlagos, szervizdíj nélküli étteremben, amikor az ajtóban megjelent egy három élőlényből álló groteszk szimbiózis.
A legszembetűnőbb résztvevő a plázapicsa, aminek egy kivétellel minden ruhadarabja és kiegészítője vastagon strasszokkal kirakva (cipő, nadrág, felső, táska, iPhone). Az egy kivétel az általam most kiegészítők közé sorolt, kézben tartott vakarcs. Teljesen azért az sem úszta meg, valahogyan meg kell dolgoznia az áráért. Konkrétan nyúl jelmezben volt tetőtől talpig. A harmadik egy enyhén gyúrós, enyhén szolis jellegtelen arc. Az asztalhoz érve a csaj levetkőztette a kutyát, a faszi leült a csajjal szemben a "kutya" a csaj melletti székre, minden kendő vagy papír nélkül csupasz - nagy valószínűséggel nem steril - seggel. A két "ember" egymással nem kommunikált egész idő alatt, a rendelés megbeszélésén kívül. A telefonjaikat bújták. Lehet hogy egymással cseteltek. Az öleb majdnem ölt. (Az öl szó miatt amúgy régebben tényleg azt hittem, hogy az öleb az valami advanced véreb, ami azonnal öl kérdés nélkül.) Egy kisfiúnak, amikor volt pofája elmenni az asztal mellett, vicsorogva a képébe akart mászni, átszabni azt. De a csőrömet nem az eddig leírtak piszkálták, hanem az, hogy szaros seggét a kárpitba dörgölő agresszív kis szarság miatt,  ahelyett, hogy figyelmeztették volna ezt a két agyhalottat, a pincér két fogás felszolgálása között még vidáman meggyömöszölte a "cuki kutyust" amikor csak arra járt.

MÁV vendégposzt

Jómagam is csak szuperlatívuszokban tudnék hőbörögni a magyar vasútról, és ami késik nem múlik. Viszont most egy haverom kötetlen levelezgetés közben történt spontán kifakadását tenném ide, mintegy vendégposztként avagy a csicska blogger lusta saját posztot írni:

"... okádékok a magyar vonatok, utoljára amikor utaztunk vonattal, a váróban 4-5 csöves a sarokban veszekedett/verekedett, levegőt csak úgy lehetett kapni, hogyha a pólónkat az arcunk elé húztuk olyan kurva büdös volt. Kint meg -15 fok volt. Nem bírtunk kint 5 percnél tovább lenni.
Na akkor fogadtuk meg, hogy többé vonattal nem, ezen nem fogunk spórolni (pedig előtte kiszámoltuk, hogy két embernek nem éri meg autóval hazamenni, mert fizetik a munkahelyek a vonatot meg ilyesmi - na de, megéri.) Okádék fos majdnem behánytunk a váróban. Ezen kívül tudnék még pár vonatos sztorit mesélni az állóhely nélküli, kivétel nélkül retkes járatokról, amikor nincs fűtés és zárható ablak a folyóson, vagy amikor rákozmál a picsám a kibaszott fűtött ülőhelyre, de kikapcsolni nem lehet. A pulóveremet tettem a seggem alá, hogy ne égjen le. Mikor vettem fel a pulcsit, az ujjamat megégette a cipzár ami a fűtött ülésen volt. Mentem mar klíma nélküli IC-vel, amin nem lehetett ablakot nyitni. Kéregettek pénzt már nem egyszer, ezen kívül a pofámba cigiztek a folyosón és a részegek sem ritkák. Szóval egy jó ideje elvből vonattal nem. Ja, a legjobb volt, amikor késes 120 perc, kérdezem az info ablaknál, hogy az egy óra múlva indulóra nincs kiírva késes, azzal hamarabb beérek? Nem, az is biztos késni fog. Jó, mondom indul még IC is, azzal mi van? Az is késni fog. Mondom és akkor mivel lehetne eljutni Budapestre mégis, minden vonat késik?
Válasz: - A vonat az késik.
Na itt szerencsére szó nélkül otthagytam őket. Valójában jobban belegondolva azóta érték mindent: ez a MÁV-nál egy alapszabály. Valószínűleg 472-es betűmérettel van kiírva minden irodájukban a fenti jelmondat. Az, hogy még sietni nem láttam MÁV dolgozót az állomásokon, meg hogy némelyik vasúti sorompónál 10 percet is váratnak az emberrel egy kibaszott vonat miatt, már egyáltalán nem lep meg."

A boldog tudatlanok

Akik szomorúan felmérik, hogy tízen állnak sorban a mutatványos pékség előtt. majd boldogan veszik észre, hogy ketten szolgálnak ki, és az egyiknél állnak kilencen a másiknál csak egy ember. Őszinte örömmel állnak be, a legalább nyolc ember elé, mert tényleg nem is sejtik, hogy egy sor van a két kiszolgálóhoz és mindig ahhoz menne a következő vevő aki hamarabb felszabadul. Mint az a két szőke nő tegnap, akiken láttam a szellemi felsőbbrendűségük boldog tudatát, hogy találtak maguknak egy saját majdnem üres sávot amit a többi vak hülye autós nem vett észre, csak néhány 4-6 pótlóbusz szédeleg benne.

A csicska blogolók

Akik azt hiszik, ha értelmetlenül hőzöngenek párat húde rohadt kemények lesznek, igazi "bloggerek". Jól megmondják a nagy büdös senkinek, mert még a haverjaik is csak akkor olvassák a balfaszságaikat, ha külön megkérik őket posztonként. De a lelkesedés is hamar alábbhagy, és pár hét után kifullad az egész. Itt is mikor volt utoljára poszt? Két hete vagy már három is? Szánalom.

Szelektív KRESZ-ismeret

Elsőbbségük van a zebrán átkelőknek? Az hát. Ettől függetlenül fel kellene pofozni azt az embert, aki itt rollerrel, nagy sebességgel, a enyhe takarásból előtűnve, lassítás és körülnézés nélkül, átveret előtted, te csikorgó gumi nélkül biztonságos távolságban lefékezel, ő meg még csúnyán néz ? Föl hát.
Be lehet hajtani egyirányú utcába kerékpárral forgalommal szemben? Igen, ha külön tábla engedi. Föl kellene pofozni azt, aki ezt a külön tábla nélkül is megteszi? Sajnos nem. Mert amikor ez a szabály bejött, akkor mindenhonnan ez folyt, csak kitételt felejtették el hozzámondani még az országos híradóban is. Na őket kellene felpofozni.

A túlértékelt dolgok

Van pár dolog ami az utóbbi 2, 5, 10, 20 évben túlnőtt a saját jelentőségén. Úgyhogy kapaszkodjatok, most felfedjük az igazságot.
1. A medvehagyma nem más, mint egy büdös növény. Leszarom ha megeszed, csak ne lehelj rám. Gőzöm nincs, miért kell neki fesztivált csinálni. Leülsz otthon a kisszékre a konyha sarkába és beletömöd az arcodba és nincs harag, nem is találkoztunk.
2. Bármekkora meglepetés, a póker csak egy szerencsejáték. Annyiban bonyolultabb a rulettnél, hogy nem fix valószínűségek vannak benne, hanem minden körben más a leosztott és felfordított lapoktól függően. Ezért pont tízzel magasabb IQ-ra van hozzá szükség, mint a ruletthez. A ruletthez egyébként bőven elég 60.
3. A pálinka pedig nem gyógyszer, és nem is spirituálisabb tőle bebaszni, mint bármi mástól, hanem csak egy szeszesital. Arról meg tudjál, hogy a menő pálinkaszaküzeletből származó pálinkák címkéjén ha azt olvasod, hogy hagyományos pálinka amihez egyesével válogatták össze a legszebb gyümölcsöket, az csak azért van hogy a balfasz sznobok megvegyék kurva drágán. Régen a hibátlan érett gyümölcsökre nem az alkeszok dörzsölgették a tenyerüket, hanem megették azt családilag. Amit nem bírtak megenni, az megaszalták télire, ami kicsit ütődött volt abból lekvárt főztek, és ezután jött a pálinkafőzés. Nem mellesleg ez ma is így van. Ez nem azt jelenti, hogy éretlen vagy penészes gyümölcsöt használtak volna pálinkafőzésre, de azért helyén kezeljük a dolgokat.
4. A síelés nem több, mint egy amúgy egész jó téli szórakozás. Ha ügyes vagy benne akkor ügyes vagy benne és kész, nem leszel laza, menő stb. Aki korcsolyázni elmegy, az miért bírja ki, hogy ne egész télen arra verje magát? A snowboardosokat már csak félve említem meg, mert ők már tényleg olyan kemények, hogy blogon keresztül lerúgják a vesémet azonnal.

A pesti köcsögök Budáról

Piszkálja a csőrömet, amikor egyes fővárosi lakosok kikérik maguknak, hogy ők nem pestiek hanem budaiak. Pestiek vagytok bazmeg, nyugodjatok bele! Mivel Budapest köznyelvbeli rövid neve Pest. A saját kis sznob önérzeteteken kívül senkit nem hat meg, hogy melyik parton vergődtök. Mint ahogy a földieper (szamóca) rövid neve is eper, kár rajta kiakadni. A szarvasmarha az marha,  a hűtőszekrény az hűtő. Folytassam még, vagy menni fog?

Mit bámulsz bazmeg?

Kedves férfiak!
Miért kell folyamatosan, bambán, kocsányon lógó szemmel bámulnotok minket az utcán, a villamoson, a bevásárló központokban. Rohadtul idegesítő. Meleg van, úgyhogy nem fogunk csuhát felvenni. De amúgy ne is fogjátok a nyárias öltözködésre, mert az igazi zsebhokisok már egy kivillanó bokától sem bírnak magukkal. Különben sem nektek öltözünk fel, hanem esetleg a többi nőnek, de a legfontosabb az, hogy mi jól, szépnek és magabiztosnak érezzük magunkat.

Kedves nők!
Rövidnadrágnak hazudott bugyikban, nadrágnak hazudott harisnyákban, könnyű nyári ruhának hazudott, tetőtől talpig átlátszó hálóingekben, és váll/hát/has-rész nélküli ide-oda csúszkáló felsőkben kurvára meg fogunk bámulni titeket, és leszarjuk hogy kinek akartatok eredetileg tetszeni. Talán nem fehérneműben/hálóruhában kellene járkálni az utcán. A legnagyobbat meg mi szívjuk az egésszel, nem tudunk tőletek a vezetésre, munkára koncentrálni.

A posztoló egyszer és utoljára, kizárólag anyaggyűjtés céljából bámult meg hangosan füttyögve nőket, illetve rúgott izomból tökön bámészkodó férfiakat.

Felelőtlen olvasók

Tegnap este olvasói találkozón voltam egy garzonlakás konyhájában, és a helyzet lehangoló. Az olvasók fele (1 fő) reklamálta, hogy a posztok nagy részén nem tud röhögni. Ezen tábornak üzenném, hogy ha felhőtlen kacagásra vágyik akkor a zseniális Sas kabarét nézze. Ez a blog másról szól. Ez a blog itt az ország és a világ problémáinak gondos feltárásáról, építő párbeszédről és a társadalmi felelősségvállalásról szól.

Illatok és üde színfoltok hazafelé a városban

Munkából kerekedtem fel hazafelé egy szép kora nyári délutánon. A villamoson pajkosan ordítva-okádásra késztető illat csapta meg orromat, kezdetben széklet és vizelet harmonikus elegye, majd lecsengésében sejteni a gyomorból felillanó alkoholgőzt és üszkös bőrt. Mielőtt telítődtem volna a csodával, elégedett mosollyal arcomon továbbálltam, gondolván tartogat még más kellem-teljeset  is az utam. A Blahán leszállva a megállóban a budai villák fényűző magányából lemerészkedett idősek tereferéltek torokhangon vonítva, pár kétliteres flakon késői szüretélésű hárslevelűt nyalogatva, csak úgy az íze kedvéért. Majd norvég erasmusos diákok csillogtatták meg frissen szerzett magyar tudásukat. Játékosan köpködték és rugdosták az elmenő villamost, "Szétbászom geci!" kiáltások közt. Megfontoltabb társaik, erőtartalékolásra intették őket "Haggyáád buzi!"-val. Szókincsben még van hátra kis fejlődés, de a viselkedésük alapján már szinte teljesen asszimilálódtak. Reméltem, hogy nem ér véget ez az elragadó utazás.

Szaros WC

Ha valaki azt hiszi, hogy az aluljáróban véget ér a más szarának a kényszer-látása, az téved. Az irodaházak WC-i időről időre driftversenyeknek adnak otthont. Konkrétan több féknyom van a budiban, mint a lekopott jelölésű sávelhúzások környékén. Aki a kefét is lusta és igénytelen használni szarás után, az milyen minőségű munkát végez a nap többi részében? Aki ennyire tiszteli a kollégáit, hogy szarral ajándékozza meg őket, az milyen csapatjátékos? Könnyű lenne kideríteni, kik ezek az emberek és még csak be se kellene menni utána szart nézni, csak figyelni kellene, hogy ki az aki megnyomja az öblítőgombot és a másik kezével már nyitotta is az ajtót. De nem teszem meg, mert valszeg sok emberben nagyot csalódnék.

Petőfi híd budai hídfő aluljáró

Nem vagyok egy finnyás budai sznob, aki először szállt ki az autóból és ment le aluljáróba. Sőt, minden nap járok a Blaha és az Örs aluljárójában, amiből a második egy külön történet. De ami a címben említett helyen történik az durva. Orrfacsaró bűz az aluljáró tízméteres körzetében. Lent részegen fetrengve üvöltöznek 24/7-ben. Szemét, ételmaradék, piás üvegek, húgytócsák és !!!szardarabok!!! szanaszét. A szerencsésebbek, az utóbbi kettő keletkezésének folyamatát is testközelből megcsodálhatják, ha jókor érkeznek. (Csak jelezném, hogy a fejlettebb emlős állatok félrevonulnak szarni.) Munkakezdéshez és reggelihez ideális bemelegítés. Írtam a köztereseknek pár hete. Korrekt, de haszontalan válaszukból, csak annyit tudtam meg, hogy rendőrségnek is felesleges írni, mert ők is tudnak róla. Kit keressek meg, az ombudsmant? Hogy nekem és a többi erre dolgozónak, naponta súlyosan sérülnek az alapvető emberi jogai.

Süket fülek a 107-es számon

Múltkoriban utasként haladtam egy autóban az M3-as autópályán. Szürkület volt, vagy sötét.  Egyszer csak a két sáv határán, meglátunk egy kamionra való gumiabroncsot. Rántani szerencsére nem kellett a kormányon, de már késő is lett volna ha kell. Pár száz méterrel odébb állt egy kamion a leállóban. Talán az hagyta el. Mire kibazmegoltuk magunkat, úgy gondoltuk jobb lesz bejelenteni, mert veszélyes. Felhívtam a 107-et elmondtam mi a helyzet, valamint ahogy a közlekedési információban hallani szoktam, az irányt (Nyíregyháza) és a kilométert (hatvan valamennyi) . A diszpécsernek felcsillant a szeme és azt mondta, hogy ők nem Nyíregyháza hanem Jászmittudoménmi, és hogy kapcsolja Nyíregyet. Mondtam, hogy ne, és nagyon tagoltan megismételtem, hogy az irány a Nyíregyháza, de rohadtul nem ott vagyunk. Nem adta fel, átkapcsolt Hatvanba mert az közelebb van a pályához. Ott megint előadtam az egészet. Ez a diszpécser szintén tovább kapcsolt a szerinte illetékes embernek. Itt több, mint tíz percig hallgattam azt, hogy nem veszik fel a telefont és ennyi a sztori, tizen x perc után meguntam a búgást és leraktam, és csak pislogtunk sokáig, hogy mi volt ez a töketlen szartologatás. Mi a faszért nem lehet azt, hogy az első diszpécser felveszi az adatokat és utána jelzi az illetékesnek, vagy legalább figyelné, hogy az átkapcsolt helyen felveszik-e? Nagyon remélem, hogy nem minden így működik a rendőrségnél és az országban.

Kilencesek az árban

Nagyon régóta piszkálják a csőrömet az ilyen árcédulák, mint 499 Ft vagy 5990 Ft. Ez ugye egy eléggé szakállas kereskedelmi fogás, arra hogy olcsóbbnak lássuk a dolgot. Rohadtul idegesítő, hogy ennyire hülyének néznek mindenkit, aki vásárolni szokott bármit is. Van még olyan ember akinél bejön még ez a trükk? Gondolom igen, viszont akkor tényleg degenerált a társadalom. Ilyen szempontból, még a kínai piac a legkorrektebb hely. Ott ami "öccába" kerül az tenyleg "öccá," nem pedig "néccákilenvekilen". Mondjuk ott ennek van helyzeti előnye, hiszen mire kinyögné, hogy "néccákilenvekile" addigra megveszem a szomszéd árustól "öccáert" és már mentem is.

Egyenrangú útkereszteződés

Egyetlen okot látok az egyenrangú útkereszteződések létezésére: Spórolni akarnak a kirakott KRESZ táblákkal. Ezt az okot is csak akkor tartom elfogadhatónak, ha a keresztező utak mindegyike igen gyér forgalmú, és emellett még jól belátható a kereszteződés. Például két földút a pusztában találkozik és megbeszélik, hogy egyenrangúak lesznek. A belvárosban, kis segglyuk utcákon haladva, tiszta szar mindegyikbe benézni, sokszor állóra fékezve, mert belátni ám kurvára nem lehet, csak ha már majdnem bent vagyok. Basszus azt kell nézni, hogy a másiknak milyen táblája van. Nem az lenne a normális, hogy a nekem szóló táblák alapján lehet közlekedni?
Persze lehet ám nekem szóló táblával is figyelmeztetni:

De baszki, ha már odaküldték a parasztokat táblákat ültetni, akkor a 4 fentebbi helyett miért nem lehet kettő ilyet kirakni:

Feladom. Mondja meg valaki.
A "fater hupákolás" gondolatmenetét felvéve annyit tennék még hozzá, hogy menjetek ki a pusztába bazmeg egyenrangú útkereszteződést csinálni. Ott nem zavar senkit.

A 90 darabos papírzsepi

Ha valaki egy kicsit is tudatos vásárló (értsd: fillérbaszó hipochonder), akkor azért nézeget árcimkéket, kilónkénti egységárakat és olvasgat infókat a csomagolásokon a boltban, és már régen észrevette a 90 esetleg 85 darabos papírzsebkendőt. Természetesen nem a darabszám van legnagyobb betűvel rajta, és emellett jó esetben valami Szuper100 fantázianévre hallgat a termék. A csomagolt felvágottal egyidős 10 dekás kiszerelés is a múlté: 90, 85, 75 gramm nem ritka. Joghurtból és tejfölből többféle kiszerelésméret van, mint gyártó. Valamint, hogy a fontos dolgokról is szó essen, itt van előttem egy 4 centes Barack tipli, ami ráadásul csak 32%-os. Szóval itt üzenném, a 90 darabos papírzsepi feltalálójának, hogy nem sajnálom tőle azt a tízet amit kilopott a csomagból, sirassa el vele az infarktusban elhunyt 20 kilós tacskóját, amit 90 grammos párizsival dagasztott fel.

A hipszterek

Egyáltalán mondja már meg valaki mik azok a hipszterek, mármint azon a túl, hogy rottyant sznobok, akik valamiért nevetséges ruházkodással akarják ezen identitásukat a világ tudtára hozni. Ha olyan okosak lennének mint amekkora arcuk van, akkor tudnák, hogy semmilyen boltban vásárolt termékkel nem lehet egyéniséget kifejezni, legyen az akármilyen egyedi designer fos.  Ezenkívül megforgatják a picsájukat valami romkocsmában egy ratyi koncerten utána meg kitwittelik, hogy ott voltak. Ráadásul itt húszas és harmincas korúakról beszélünk. Pontosan ez az amiért ezek még az emósoknál is rosszabbak, mert ott annak idején a tizenéves koruk miatt még lehetett azzal a lehetőséggel számolni, hogy némelyikből ember lesz.Vagy azokból lettek a hipszterek?

Szervízdíj

Na a szervízdíj egy étteremben, az piszkálja rendesen a csőrömet. Nem a borravaló, azt még akkor is adok, ha éppen elbalfaszkodtak valamit a kiszolgálásnál. De a kötelező szervízdíj eleve egy logikai hiba eredménye. Az étterem maga egy szolgáltatás, bevásárolnak helyettem, megfőznek helyettem, kihozzák nekem, leszedik utánam, elmosogatnak utánam, na meg fenntartják az egész kócerájt. Ezekért fizetem az étlapon megjelölt összeget, meg adok borravalót ha akarok, amit a személyzet szétoszt egymás között, kivéve ha le kell adni azt is a főnöknek. Ennyi erővel lehetne alapanyag-beszerzési díj, meg főzési díj, meg minden más díj. Ha több pénzt akar a tulaj, akkor adja drágábban az ételt és kész. Ne nézzen olyan hülyének, hogy ha szervízdíjat szed, akkor nem tűnik fel, hogy egyszerűen drágább a hely? Az a legdurvább az egészben, hogy ezt a primitív trükköt pont a puccosabb, gourmet helyek alkalmazzák legnagyobb előszeretettel. Ez egyben nagy szerencse is, mivel nem járok olyan helyekre ahol tizenhúszezrekért adnak 3 gramm görényhányást szépen feldíszítve, és így legalább a gazdag ál-intellektuális gasztro-sznobok fizetik meg a világ szervízdíjának nagy részét!

A dagadt pesti kutyák és a patkányszabásúak rendje

Piszkálják a csőrömet a dagadt pesti kutyák agyhalott gazdái. Szerencsétlenek alig bírnak elgurulni az utamból, amikor szarni kicibálják őket egyszer egy nap. Látom magam előtt, ahogy az asztalnál megterítve tolja a kutya is a napi háromszori meleg étkezést, annak ellenére, hogy nem mozog semmit. Lehet, hogy még előke is van neki kötve. A kutya nem való lakásba, ezt kellene megérteni végre. Tudom, hogy erre az utolsó mondatra most sok tapasztalt plázapicsa és az emberek társaságát régóta nélkülöző dagadt és/vagy büdös megkeseredett létforma horkanna fel, hogy de vannak olyan kutyusok, amik kifejezetten lakásba valók. Ja. Vannak. De azok, a patkányszabásúak rendjébe tartoznak és a kitenyésztésük kimeríti a minősített állatkínzás tényállását. Láttam már a lakótelepen én is pár példányt az egyik ilyen fajtából. Pálcika lábai alig bírjak az amúgy annyira csökött testét, hogy az állat segglyuka el sem fért benne, hanem azon kívül, egy kocsányszerű kitüremkedésen kapott helyet. Ez a kutyafajta évszaktól függetlenül fűzőszerű ruhába van öltöztetve, mert gondolom anélkül szétesne. Aki tudja a fajta nevét az írja meg.

Fültágító karika

Az egy dolog, hogy hogy a néz ki alapból! De rohadtul kíváncsi vagyok volt-e már egy generáció, akik kinőttek ebből a faszságból. Egy normál fülbevalót vagy piercinget az ember megun kivesz és szevasz. Egy tetkót is ha megun az ember, attól ugyanúgy néz ki, max neki nem tetszik már. De hát ez baszki. Megunja kiveszi és utána mit csinál a szottyadt, fityegő, lebernyegekkel amik a füle helyén maradnak? Ne jöjjön senki azzal, hogy ezt nem lehet megunni mert ez egy önkifejezési forma, meg életérzés meg miegymás, mert ez simán csak egy ratyi hóbort. Hát ez piszkálja ma a csőrömet.

Prolog

Sokszor jelentéktelen, de minden esetben nagyon idegesítő dolgokról fogunk hőzöngeni a blogon, pont mint Peter Griffin a Family Guy 4x28 részében. A blogon ötvözni szeretnénk a városi kispolgár karót-nyelt, komplexusokkal terhelt gondolkodását, a falusi faszagyerek lehengerlő primitív stílusával.