Egyenrangú útkereszteződés

Egyetlen okot látok az egyenrangú útkereszteződések létezésére: Spórolni akarnak a kirakott KRESZ táblákkal. Ezt az okot is csak akkor tartom elfogadhatónak, ha a keresztező utak mindegyike igen gyér forgalmú, és emellett még jól belátható a kereszteződés. Például két földút a pusztában találkozik és megbeszélik, hogy egyenrangúak lesznek. A belvárosban, kis segglyuk utcákon haladva, tiszta szar mindegyikbe benézni, sokszor állóra fékezve, mert belátni ám kurvára nem lehet, csak ha már majdnem bent vagyok. Basszus azt kell nézni, hogy a másiknak milyen táblája van. Nem az lenne a normális, hogy a nekem szóló táblák alapján lehet közlekedni?
Persze lehet ám nekem szóló táblával is figyelmeztetni:

De baszki, ha már odaküldték a parasztokat táblákat ültetni, akkor a 4 fentebbi helyett miért nem lehet kettő ilyet kirakni:

Feladom. Mondja meg valaki.
A "fater hupákolás" gondolatmenetét felvéve annyit tennék még hozzá, hogy menjetek ki a pusztába bazmeg egyenrangú útkereszteződést csinálni. Ott nem zavar senkit.

A 90 darabos papírzsepi

Ha valaki egy kicsit is tudatos vásárló (értsd: fillérbaszó hipochonder), akkor azért nézeget árcimkéket, kilónkénti egységárakat és olvasgat infókat a csomagolásokon a boltban, és már régen észrevette a 90 esetleg 85 darabos papírzsebkendőt. Természetesen nem a darabszám van legnagyobb betűvel rajta, és emellett jó esetben valami Szuper100 fantázianévre hallgat a termék. A csomagolt felvágottal egyidős 10 dekás kiszerelés is a múlté: 90, 85, 75 gramm nem ritka. Joghurtból és tejfölből többféle kiszerelésméret van, mint gyártó. Valamint, hogy a fontos dolgokról is szó essen, itt van előttem egy 4 centes Barack tipli, ami ráadásul csak 32%-os. Szóval itt üzenném, a 90 darabos papírzsepi feltalálójának, hogy nem sajnálom tőle azt a tízet amit kilopott a csomagból, sirassa el vele az infarktusban elhunyt 20 kilós tacskóját, amit 90 grammos párizsival dagasztott fel.

A hipszterek

Egyáltalán mondja már meg valaki mik azok a hipszterek, mármint azon a túl, hogy rottyant sznobok, akik valamiért nevetséges ruházkodással akarják ezen identitásukat a világ tudtára hozni. Ha olyan okosak lennének mint amekkora arcuk van, akkor tudnák, hogy semmilyen boltban vásárolt termékkel nem lehet egyéniséget kifejezni, legyen az akármilyen egyedi designer fos.  Ezenkívül megforgatják a picsájukat valami romkocsmában egy ratyi koncerten utána meg kitwittelik, hogy ott voltak. Ráadásul itt húszas és harmincas korúakról beszélünk. Pontosan ez az amiért ezek még az emósoknál is rosszabbak, mert ott annak idején a tizenéves koruk miatt még lehetett azzal a lehetőséggel számolni, hogy némelyikből ember lesz.Vagy azokból lettek a hipszterek?

Szervízdíj

Na a szervízdíj egy étteremben, az piszkálja rendesen a csőrömet. Nem a borravaló, azt még akkor is adok, ha éppen elbalfaszkodtak valamit a kiszolgálásnál. De a kötelező szervízdíj eleve egy logikai hiba eredménye. Az étterem maga egy szolgáltatás, bevásárolnak helyettem, megfőznek helyettem, kihozzák nekem, leszedik utánam, elmosogatnak utánam, na meg fenntartják az egész kócerájt. Ezekért fizetem az étlapon megjelölt összeget, meg adok borravalót ha akarok, amit a személyzet szétoszt egymás között, kivéve ha le kell adni azt is a főnöknek. Ennyi erővel lehetne alapanyag-beszerzési díj, meg főzési díj, meg minden más díj. Ha több pénzt akar a tulaj, akkor adja drágábban az ételt és kész. Ne nézzen olyan hülyének, hogy ha szervízdíjat szed, akkor nem tűnik fel, hogy egyszerűen drágább a hely? Az a legdurvább az egészben, hogy ezt a primitív trükköt pont a puccosabb, gourmet helyek alkalmazzák legnagyobb előszeretettel. Ez egyben nagy szerencse is, mivel nem járok olyan helyekre ahol tizenhúszezrekért adnak 3 gramm görényhányást szépen feldíszítve, és így legalább a gazdag ál-intellektuális gasztro-sznobok fizetik meg a világ szervízdíjának nagy részét!

A dagadt pesti kutyák és a patkányszabásúak rendje

Piszkálják a csőrömet a dagadt pesti kutyák agyhalott gazdái. Szerencsétlenek alig bírnak elgurulni az utamból, amikor szarni kicibálják őket egyszer egy nap. Látom magam előtt, ahogy az asztalnál megterítve tolja a kutya is a napi háromszori meleg étkezést, annak ellenére, hogy nem mozog semmit. Lehet, hogy még előke is van neki kötve. A kutya nem való lakásba, ezt kellene megérteni végre. Tudom, hogy erre az utolsó mondatra most sok tapasztalt plázapicsa és az emberek társaságát régóta nélkülöző dagadt és/vagy büdös megkeseredett létforma horkanna fel, hogy de vannak olyan kutyusok, amik kifejezetten lakásba valók. Ja. Vannak. De azok, a patkányszabásúak rendjébe tartoznak és a kitenyésztésük kimeríti a minősített állatkínzás tényállását. Láttam már a lakótelepen én is pár példányt az egyik ilyen fajtából. Pálcika lábai alig bírjak az amúgy annyira csökött testét, hogy az állat segglyuka el sem fért benne, hanem azon kívül, egy kocsányszerű kitüremkedésen kapott helyet. Ez a kutyafajta évszaktól függetlenül fűzőszerű ruhába van öltöztetve, mert gondolom anélkül szétesne. Aki tudja a fajta nevét az írja meg.

Fültágító karika

Az egy dolog, hogy hogy a néz ki alapból! De rohadtul kíváncsi vagyok volt-e már egy generáció, akik kinőttek ebből a faszságból. Egy normál fülbevalót vagy piercinget az ember megun kivesz és szevasz. Egy tetkót is ha megun az ember, attól ugyanúgy néz ki, max neki nem tetszik már. De hát ez baszki. Megunja kiveszi és utána mit csinál a szottyadt, fityegő, lebernyegekkel amik a füle helyén maradnak? Ne jöjjön senki azzal, hogy ezt nem lehet megunni mert ez egy önkifejezési forma, meg életérzés meg miegymás, mert ez simán csak egy ratyi hóbort. Hát ez piszkálja ma a csőrömet.

Prolog

Sokszor jelentéktelen, de minden esetben nagyon idegesítő dolgokról fogunk hőzöngeni a blogon, pont mint Peter Griffin a Family Guy 4x28 részében. A blogon ötvözni szeretnénk a városi kispolgár karót-nyelt, komplexusokkal terhelt gondolkodását, a falusi faszagyerek lehengerlő primitív stílusával.