Örs vezér tere: Az árulás

A Blaha aluljárója méltatlanul hírhedt. Ott a felszínem kell keresni szépséget. A Petőfi híd budai hídfőnél, csinálok száz méter kerülőt és várok egyet a ritkán zöldre váltó zebránál, hogy ne kelljen lemenni. Az Örsön nem lehet kikerülni az aluljárót ilyen könnyen.  Évek óta irritáltak a metró és az aluljáró közti önjelölt zöldségesek, akik elbújtak ha jött a közteres vagy a rendőr, és a nap végén otthagyták a placcon szanaszét dobozostól vagy anélkül az eladhatatlan maradék rohadt zöldséget és gyümölcsöt. Kevésbé zavartak a kézben tartott pár csokor virágot árusító lányok/asszonyok, bevallom párszor még vettem is tőlük. A  szintén kézben tartott táskát ordibálva kínáló asszonyok már idegesítőbbek voltak, de sok helyet azok sem foglaltak. Szintén kevésbé zavart a még most is tevékenykedő férfi, aki a zuglói oldal buszfordulója mellett árul egy ikeás szatyorból, !!!csokit, sajtot és felvágottakat!!! akár 35 fokban is. Bár azt sosem tudtam elképzelni ki vesz tőle. Ráadásul ezekhez hasonló előfordul több helyen is a városban. De azt nem gondoltam, hogy ezeket az időket fogom visszasírni.
Pár hónapja ugyanis elszabadult a pokol. Az aluljáró az eredeti céljára, mégpedig, hogy átkeljek rajta,  egyre kevésbé használható. A fent leírtak megmaradása mellett, egy szabályos kiterjedt ócskapiac alakult ki. Árulnak ott hanglemezeket, kávéfőzőt, régi könyvet és újságot, porcelánt, és konkrétan elektronikai hulladékot és közönséges szemetet. Mindezt jól  szétpakolva a földön, felére szűkítve az alapból sem túlméretezett, pesti szinten is igen nagy forgalmú aluljárót. (Az Árkád és IKEA mellett a Metró, a HÉV és vagy 50 féle busz végállomása van itt.) Bónuszként borongósabb napokon megjelenik az esernyőárus, aki felteszi az i-re a pontot, beáll az egésznek a közepére kb. 10 esernyőt lerak maga köré kinyitva!!!, hogy látszódjon jól az ott-tartózkodásának célja. Így az áruk és árusok által készített zsilipen, libasorban szinte egyesével megy át sok tízezer birka ember naponta, köztük én is, anélkül, hogy bármit tenne ellene. Extra bónuszként volt már olyan is, hogy a belassított tömegben egy faszrészeg árus, az árujával dobálta az embereket, kifejezve azt hogy olyan olcsó, hogy már hozzávágja az emberekhez.

Birkanyáj az elöltöltős buszon

Egyre több Pesten (Gyengébbek kedvéért: a budai oldalt is ideértem.) az olyan busz, amin elsőajtós felszállás van. Lehet vitatkozni, hogy jó e vagy nem, az tény hogy egy kis plusz macera, de az is tény hogy kisebb valószínűséggel vannak beszart, behugyozott emberek a járművön. De a tiszta utasok sem okosak.
Miért van az, hogy a buszon amelyiken a fele ülőhely üres és a közepétől hátrafelé nem áll szinte senki, már-már fizikai képtelenség felpasszíroznia magát a megállóból a szerencsétleneknek? De akinek mégis sikerül, az rögtön elfelejti korábbi küzdelmeit és rögtön megáll az ajtóban ő is, hogy kibaszhasson azokkal, akik 5 másodperce még a sorstársai voltak. Aki nem elég birka ahhoz, hogy a busz első harmadában dörgölőzzön másokkal az út hátralévő részén, és nem olyan harcos szellemű, hogy keresztül verekedje magát a hátsó részbe, az ezt szinte szándékosan akadályozó birkák között, az lemondóan bámulja busz üres seggét és vár egy másikat beletörődve.

"Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott..."

Szaros WC vendégposzt

Mivel ismét lusta voltam saját posztot írni, ezért beteszem egy haverom munkahelyi szaros WC-vel kapcsolatban szerzett élményét. A drága barátaim szégyenlősek kommentelni, pedig néha napokig levelezünk a posztjaimhoz hasonló témákról. De most egy ilyen levelet beteszek ide:

"Új fejlemény van basszus. Igazából ez tegnap történt, csak most fejezem be a levelet. A következő volt a helyzet: a WC deszka ismét szaros, na de hol?


Az elülső részen, felül, a szerszámhoz közeli részen. Ha rajta ül, akkor 3 eshetőség van a szemeim előtt:
1: Egy ún. szarfaszúval van itt dolgunk.
2: Az alagút effektus nevű fizikai jelenség ugyan kis valószínűségű, de hétköznapi megnyilvánulása, amikor is a rendeltetési helyére lepottyanó matéria nem-nulla valószínűséggel szanaszét kenődik a budi 3 dimenziós terében.
3: A kábel iszonyú szakítószilárdsággal bírt, és az alany felállva kellett, hogy eltávolítsa magarol, és eközben teremtődött a kontaktus.

A mai nap is tartogatott csodákat. Kezdem úgy erezni, hogy egy valóságtól távol eső helyre kerültem:

A női vécébe berepült egy kisebb madár, és jól szertefosta a környékét, ezután pedig berepült a férfi WC-be, és ott furcsa pózban megpihent. Innentől kezdve (2 órája kb.) nem használjuk a férfi WC-t, hogy hátha megnyugszik szegény felzaklatott madár, és szépen elrepül magától.

Közben az immár egyetlen fennmaradó női WC-t valaki páratlan tehetséggel ismét összeszarta, de nem ám úgy, hogy hagyott egy kis foltot, nem, az egész egy merő szar, és az ülőke is csurom víz/húgy, ez bazdmeg kivágja a biztosítékot most már.

Na lehet több ilyen témát nem osztok meg, inkább hagyom, hogy csöndben emésszen, hogy aztán bekattanva szétrugdossam ezt a köcsögöt."

Képünk, csak olyan értelemben illusztráció, hogy nem a fent leírt esetet ábrázolja, de egy valódi munkahelyi életkép:

Strasszos picsa kutyanyúllal

Sikerült kicsit hosszabban megfigyelnem egy plázapicsa és egy patkányszabású eb együttlétezését. Bent ültünk egy nem átlagosnak szánt, de amúgy átlagos, szervizdíj nélküli étteremben, amikor az ajtóban megjelent egy három élőlényből álló groteszk szimbiózis.
A legszembetűnőbb résztvevő a plázapicsa, aminek egy kivétellel minden ruhadarabja és kiegészítője vastagon strasszokkal kirakva (cipő, nadrág, felső, táska, iPhone). Az egy kivétel az általam most kiegészítők közé sorolt, kézben tartott vakarcs. Teljesen azért az sem úszta meg, valahogyan meg kell dolgoznia az áráért. Konkrétan nyúl jelmezben volt tetőtől talpig. A harmadik egy enyhén gyúrós, enyhén szolis jellegtelen arc. Az asztalhoz érve a csaj levetkőztette a kutyát, a faszi leült a csajjal szemben a "kutya" a csaj melletti székre, minden kendő vagy papír nélkül csupasz - nagy valószínűséggel nem steril - seggel. A két "ember" egymással nem kommunikált egész idő alatt, a rendelés megbeszélésén kívül. A telefonjaikat bújták. Lehet hogy egymással cseteltek. Az öleb majdnem ölt. (Az öl szó miatt amúgy régebben tényleg azt hittem, hogy az öleb az valami advanced véreb, ami azonnal öl kérdés nélkül.) Egy kisfiúnak, amikor volt pofája elmenni az asztal mellett, vicsorogva a képébe akart mászni, átszabni azt. De a csőrömet nem az eddig leírtak piszkálták, hanem az, hogy szaros seggét a kárpitba dörgölő agresszív kis szarság miatt,  ahelyett, hogy figyelmeztették volna ezt a két agyhalottat, a pincér két fogás felszolgálása között még vidáman meggyömöszölte a "cuki kutyust" amikor csak arra járt.

MÁV vendégposzt

Jómagam is csak szuperlatívuszokban tudnék hőbörögni a magyar vasútról, és ami késik nem múlik. Viszont most egy haverom kötetlen levelezgetés közben történt spontán kifakadását tenném ide, mintegy vendégposztként avagy a csicska blogger lusta saját posztot írni:

"... okádékok a magyar vonatok, utoljára amikor utaztunk vonattal, a váróban 4-5 csöves a sarokban veszekedett/verekedett, levegőt csak úgy lehetett kapni, hogyha a pólónkat az arcunk elé húztuk olyan kurva büdös volt. Kint meg -15 fok volt. Nem bírtunk kint 5 percnél tovább lenni.
Na akkor fogadtuk meg, hogy többé vonattal nem, ezen nem fogunk spórolni (pedig előtte kiszámoltuk, hogy két embernek nem éri meg autóval hazamenni, mert fizetik a munkahelyek a vonatot meg ilyesmi - na de, megéri.) Okádék fos majdnem behánytunk a váróban. Ezen kívül tudnék még pár vonatos sztorit mesélni az állóhely nélküli, kivétel nélkül retkes járatokról, amikor nincs fűtés és zárható ablak a folyóson, vagy amikor rákozmál a picsám a kibaszott fűtött ülőhelyre, de kikapcsolni nem lehet. A pulóveremet tettem a seggem alá, hogy ne égjen le. Mikor vettem fel a pulcsit, az ujjamat megégette a cipzár ami a fűtött ülésen volt. Mentem mar klíma nélküli IC-vel, amin nem lehetett ablakot nyitni. Kéregettek pénzt már nem egyszer, ezen kívül a pofámba cigiztek a folyosón és a részegek sem ritkák. Szóval egy jó ideje elvből vonattal nem. Ja, a legjobb volt, amikor késes 120 perc, kérdezem az info ablaknál, hogy az egy óra múlva indulóra nincs kiírva késes, azzal hamarabb beérek? Nem, az is biztos késni fog. Jó, mondom indul még IC is, azzal mi van? Az is késni fog. Mondom és akkor mivel lehetne eljutni Budapestre mégis, minden vonat késik?
Válasz: - A vonat az késik.
Na itt szerencsére szó nélkül otthagytam őket. Valójában jobban belegondolva azóta érték mindent: ez a MÁV-nál egy alapszabály. Valószínűleg 472-es betűmérettel van kiírva minden irodájukban a fenti jelmondat. Az, hogy még sietni nem láttam MÁV dolgozót az állomásokon, meg hogy némelyik vasúti sorompónál 10 percet is váratnak az emberrel egy kibaszott vonat miatt, már egyáltalán nem lep meg."

A boldog tudatlanok

Akik szomorúan felmérik, hogy tízen állnak sorban a mutatványos pékség előtt. majd boldogan veszik észre, hogy ketten szolgálnak ki, és az egyiknél állnak kilencen a másiknál csak egy ember. Őszinte örömmel állnak be, a legalább nyolc ember elé, mert tényleg nem is sejtik, hogy egy sor van a két kiszolgálóhoz és mindig ahhoz menne a következő vevő aki hamarabb felszabadul. Mint az a két szőke nő tegnap, akiken láttam a szellemi felsőbbrendűségük boldog tudatát, hogy találtak maguknak egy saját majdnem üres sávot amit a többi vak hülye autós nem vett észre, csak néhány 4-6 pótlóbusz szédeleg benne.

A csicska blogolók

Akik azt hiszik, ha értelmetlenül hőzöngenek párat húde rohadt kemények lesznek, igazi "bloggerek". Jól megmondják a nagy büdös senkinek, mert még a haverjaik is csak akkor olvassák a balfaszságaikat, ha külön megkérik őket posztonként. De a lelkesedés is hamar alábbhagy, és pár hét után kifullad az egész. Itt is mikor volt utoljára poszt? Két hete vagy már három is? Szánalom.