Év végi számvetés

Sok minden nem változott az év során, minden nap ugyan azok a dolgok bosszantanak fel azóta is. Reggel kezdésnek elmegyek a szétbarmolt szelektívek mellett, majd fogom a fejem az elöltöltős buszon a barmokon. Az Örs aluljárója valami új rendelet miatt sokat javult, de ha csak ez kellett akkor miért kellett eddig várni. Majd a fornettisnél jön a paraszt, aki nem látja, hogy nem két sor van amiből az egyik szerencsére üres, hanem csak egy. A villamoson jönnek az egyéb BKV-zós fogalmatlan seggfejek. A Petőfi híd budai oldali aluljáróból azóta elköltöztek a durva csövesek, bár a búcsúbuli keményre sikerült: teleszarták az aluljárót. Nem, nem a sarkokat, a közepét, és konkrétan tele. A cégnél sem ismerik még mindig a kefét egy páran.

Szeleketív hulladáksziget

Kevés ennél célját tévesztettebb dolog van. Elvileg a magasabb kultúrájú hulladékkezelést segítenék, gyakorlatban a város ganédombjai. Ennek az egyik oka, hogy a rendes kukákkal ellentétben, nem egy házhoz tartoznak, hanem ki vannak baszva a közterület közepére és kész. Nyilván van valami fenntartója elméletben, de az nem sokat ér. Ehhez jön az, hogy hülye emberek, sok olyat dobálnak bele, ami nem bele való, amiről pedig még a hülyék is érzik, hogy nem belevaló azt egyszerűen mellészórják. Ezek után jönnek a csövesek, akik aludobozok és egyben maradt betétdíjas üvegek reményében feldöntik és kiborítják a tartalmát. Így az egész egy szeméthalommá válik, amiben bokamagasságig az üvegszilánk dominál. Ha jön egy kis szeles idő, akkor ötven méteres körzetben kialakul egy kalkuttai utcakép.

Utolsó kép: Google streetview

Birkanyáj az elöltöltős buszon

Egyre több Pesten (Gyengébbek kedvéért: a budai oldalt is ideértem.) az olyan busz, amin elsőajtós felszállás van. Lehet vitatkozni, hogy jó e vagy nem, az tény hogy egy kis plusz macera, de az is tény hogy kisebb valószínűséggel vannak beszart, behugyozott emberek a járművön. De a tiszta utasok sem okosak.
Miért van az, hogy a buszon amelyiken a fele ülőhely üres és a közepétől hátrafelé nem áll szinte senki, már-már fizikai képtelenség felpasszíroznia magát a megállóból a szerencsétleneknek? De akinek mégis sikerül, az rögtön elfelejti korábbi küzdelmeit és rögtön megáll az ajtóban ő is, hogy kibaszhasson azokkal, akik 5 másodperce még a sorstársai voltak. Aki nem elég birka ahhoz, hogy a busz első harmadában dörgölőzzön másokkal az út hátralévő részén, és nem olyan harcos szellemű, hogy keresztül verekedje magát a hátsó részbe, az ezt szinte szándékosan akadályozó birkák között, az lemondóan bámulja busz üres seggét és vár egy másikat beletörődve.

"Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott..."

MÁV vendégposzt

Jómagam is csak szuperlatívuszokban tudnék hőbörögni a magyar vasútról, és ami késik nem múlik. Viszont most egy haverom kötetlen levelezgetés közben történt spontán kifakadását tenném ide, mintegy vendégposztként avagy a csicska blogger lusta saját posztot írni:

"... okádékok a magyar vonatok, utoljára amikor utaztunk vonattal, a váróban 4-5 csöves a sarokban veszekedett/verekedett, levegőt csak úgy lehetett kapni, hogyha a pólónkat az arcunk elé húztuk olyan kurva büdös volt. Kint meg -15 fok volt. Nem bírtunk kint 5 percnél tovább lenni.
Na akkor fogadtuk meg, hogy többé vonattal nem, ezen nem fogunk spórolni (pedig előtte kiszámoltuk, hogy két embernek nem éri meg autóval hazamenni, mert fizetik a munkahelyek a vonatot meg ilyesmi - na de, megéri.) Okádék fos majdnem behánytunk a váróban. Ezen kívül tudnék még pár vonatos sztorit mesélni az állóhely nélküli, kivétel nélkül retkes járatokról, amikor nincs fűtés és zárható ablak a folyóson, vagy amikor rákozmál a picsám a kibaszott fűtött ülőhelyre, de kikapcsolni nem lehet. A pulóveremet tettem a seggem alá, hogy ne égjen le. Mikor vettem fel a pulcsit, az ujjamat megégette a cipzár ami a fűtött ülésen volt. Mentem mar klíma nélküli IC-vel, amin nem lehetett ablakot nyitni. Kéregettek pénzt már nem egyszer, ezen kívül a pofámba cigiztek a folyosón és a részegek sem ritkák. Szóval egy jó ideje elvből vonattal nem. Ja, a legjobb volt, amikor késes 120 perc, kérdezem az info ablaknál, hogy az egy óra múlva indulóra nincs kiírva késes, azzal hamarabb beérek? Nem, az is biztos késni fog. Jó, mondom indul még IC is, azzal mi van? Az is késni fog. Mondom és akkor mivel lehetne eljutni Budapestre mégis, minden vonat késik?
Válasz: - A vonat az késik.
Na itt szerencsére szó nélkül otthagytam őket. Valójában jobban belegondolva azóta érték mindent: ez a MÁV-nál egy alapszabály. Valószínűleg 472-es betűmérettel van kiírva minden irodájukban a fenti jelmondat. Az, hogy még sietni nem láttam MÁV dolgozót az állomásokon, meg hogy némelyik vasúti sorompónál 10 percet is váratnak az emberrel egy kibaszott vonat miatt, már egyáltalán nem lep meg."

Illatok és üde színfoltok hazafelé a városban

Munkából kerekedtem fel hazafelé egy szép kora nyári délutánon. A villamoson pajkosan ordítva-okádásra késztető illat csapta meg orromat, kezdetben széklet és vizelet harmonikus elegye, majd lecsengésében sejteni a gyomorból felillanó alkoholgőzt és üszkös bőrt. Mielőtt telítődtem volna a csodával, elégedett mosollyal arcomon továbbálltam, gondolván tartogat még más kellem-teljeset  is az utam. A Blahán leszállva a megállóban a budai villák fényűző magányából lemerészkedett idősek tereferéltek torokhangon vonítva, pár kétliteres flakon késői szüretélésű hárslevelűt nyalogatva, csak úgy az íze kedvéért. Majd norvég erasmusos diákok csillogtatták meg frissen szerzett magyar tudásukat. Játékosan köpködték és rugdosták az elmenő villamost, "Szétbászom geci!" kiáltások közt. Megfontoltabb társaik, erőtartalékolásra intették őket "Haggyáád buzi!"-val. Szókincsben még van hátra kis fejlődés, de a viselkedésük alapján már szinte teljesen asszimilálódtak. Reméltem, hogy nem ér véget ez az elragadó utazás.

Petőfi híd budai hídfő aluljáró

Nem vagyok egy finnyás budai sznob, aki először szállt ki az autóból és ment le aluljáróba. Sőt, minden nap járok a Blaha és az Örs aluljárójában, amiből a második egy külön történet. De ami a címben említett helyen történik az durva. Orrfacsaró bűz az aluljáró tízméteres körzetében. Lent részegen fetrengve üvöltöznek 24/7-ben. Szemét, ételmaradék, piás üvegek, húgytócsák és !!!szardarabok!!! szanaszét. A szerencsésebbek, az utóbbi kettő keletkezésének folyamatát is testközelből megcsodálhatják, ha jókor érkeznek. (Csak jelezném, hogy a fejlettebb emlős állatok félrevonulnak szarni.) Munkakezdéshez és reggelihez ideális bemelegítés. Írtam a köztereseknek pár hete. Korrekt, de haszontalan válaszukból, csak annyit tudtam meg, hogy rendőrségnek is felesleges írni, mert ők is tudnak róla. Kit keressek meg, az ombudsmant? Hogy nekem és a többi erre dolgozónak, naponta súlyosan sérülnek az alapvető emberi jogai.