Év végi számvetés

Sok minden nem változott az év során, minden nap ugyan azok a dolgok bosszantanak fel azóta is. Reggel kezdésnek elmegyek a szétbarmolt szelektívek mellett, majd fogom a fejem az elöltöltős buszon a barmokon. Az Örs aluljárója valami új rendelet miatt sokat javult, de ha csak ez kellett akkor miért kellett eddig várni. Majd a fornettisnél jön a paraszt, aki nem látja, hogy nem két sor van amiből az egyik szerencsére üres, hanem csak egy. A villamoson jönnek az egyéb BKV-zós fogalmatlan seggfejek. A Petőfi híd budai oldali aluljáróból azóta elköltöztek a durva csövesek, bár a búcsúbuli keményre sikerült: teleszarták az aluljárót. Nem, nem a sarkokat, a közepét, és konkrétan tele. A cégnél sem ismerik még mindig a kefét egy páran.

Szeleketív hulladáksziget

Kevés ennél célját tévesztettebb dolog van. Elvileg a magasabb kultúrájú hulladékkezelést segítenék, gyakorlatban a város ganédombjai. Ennek az egyik oka, hogy a rendes kukákkal ellentétben, nem egy házhoz tartoznak, hanem ki vannak baszva a közterület közepére és kész. Nyilván van valami fenntartója elméletben, de az nem sokat ér. Ehhez jön az, hogy hülye emberek, sok olyat dobálnak bele, ami nem bele való, amiről pedig még a hülyék is érzik, hogy nem belevaló azt egyszerűen mellészórják. Ezek után jönnek a csövesek, akik aludobozok és egyben maradt betétdíjas üvegek reményében feldöntik és kiborítják a tartalmát. Így az egész egy szeméthalommá válik, amiben bokamagasságig az üvegszilánk dominál. Ha jön egy kis szeles idő, akkor ötven méteres körzetben kialakul egy kalkuttai utcakép.

Utolsó kép: Google streetview