BKV utastípusok: A lefurakodó

Korábban már volt egy poszt az azokról az utasokról akik az első ajtós felszállást nem bírják feldolgozni. Akkor még nem tudtam, hogy sorozat lesz a BKV-s hülyékből.
Vannak azok az emberek, akik már bőven a megálló előtt elkezdenek az ajtó felé orientálódni. Ez még önmagában nem bűn. Akkor válik azzá, amikor az illető a szarásig tömött buszon teszi ezt egy olyan megálló előtt ahol leszáll az utasok legalább fele (7es buszcsaládon a Keleti vagy Blaha előtt). Nem fogom elengedni a kapaszkodót, hogy arrébb menjek, mert egyrészt nincs hová, másrészt pont azt birkát fogom letarolni a következő fékezéskor ha elengedem. De még ez is elfogadható azoktól aki először utaznak arra és nem tudják, hogy úgyis mindenki leszáll, bár nehezen hiszem, hogy mindig olyan sokan utaznak először arra. De amit tényleg nem értek, azok azok, akik a végállomás előtt kezdenek el az ajtó felé utat törni. Na azok tényleg kapják be!

Nemzeti vágta

Nézzük meg mi van a név mögött: Egy jelmezes lóverseny, egy szemmel sem több. Ezt miért nem lehet a lóversenypályán megtartani? Mi a faszér' kell 200 kamion homokot szétteríteni majd összetakarítani a betonról?

Kutyaszar

Az egyik legklasszikabb pesti csőrpiszkálós téma. Mindenkit rohadtul zavar az önérzetes és igénytelen kutyatulajokon kívül. Nem is vesztegetnék rá több szót.
 A képünk viszont nem csak illusztráció, művész keze tényleg így vezette a pórázt:

Igen, a képen kutyaszarnak kinéző tárgyak valóban azok!

Valamint, ha már kutyaszar, akkor eszembe jutott egy aranyos kis sztori:
Egyszer a Keletiben a peronon látom, hogy egy arc megszarat egy kis kutyát, majd a láthatóan lágy, nedves, enyhén fosjellegű cuccot felveszi egy papírzsebkendővel. Szemével elkezd szemetest keresni, de hamarabb veszi észre szerelmét, aki a vonattal érkezett. Nagy összeborulás, forró csók, közben friss meleg kutyaszar végig a kézben. Nem tudom pontosan mennyit bír egy egy pzs, de nekem egy komolyabb fikától azonnal átázik. Mocskos egy perverz dolog volt ez, de még mindig sokkal jobb mintha otthagyta volna a betonon.

Fesztivál karszalag

Igazából annyira nem piszkálja a csőrömet, de azért gondoltam szólok, hogy a karszalag már a fesztivál ideje alatt is csak egy szükséges rossz, de maximum semleges dolog. A fesztivál vége után egy pillanatig sem menő hordani sőt, ratyi, béna, igénytelen dolog.

MÁV: A nemzet megnyomorítása

Olvashattatok a blogon korábban egy vendégposztot a MÁV-ról. Itt egy barátom mondta el igen negatív, de egyben meglehetősen naiv véleményét a magyar vasútról. Véleményem szerint véletlenül vagy hanyagságból nem lehet ennyire katasztrofálisan működtetni egy közérdekű céget. Milyen fűtésrendszer az, aminek a kikapcsolásáért könyörögnek az emberek a legkeményebb télben is, és választanák inkább hogy kabátban vacognak egész úton? Nem is beszélve a vasút közelében mindenre rátelepedő rozsdaporról, ami viszket az izzadt bőrön és fémes bűze lesz tőle az egész testnek és vas íze pár perc alatt beköltözik a szájba is. Ezt kérem kínzásnak hívják. Milyen utastájékoztatás az, amikor folyamatosan szól a hangosbemondóból, hogy egy feltehetőleg üres, tovább nem közlekedő személyvonat tíz perccel késve érkezik meg, miközben egy-két száz ember vacogva a jeges szélben vár egy olyan vonatot aminek már el kellett volna indulnia, és annyit sem lehet tudni róla, hogy melyik vágányról fog indulni, ha megy egyáltalán? Ez kérem módszeres szopatás. Ilyen és ehhez hasonló válogatott lelki és fizikai terrort alkalmaz MÁV. Nem riadnak vissza attól sem hogy pofátlanul, nyilvánvalóan hazudjanak: Azt állítják, hogy minden nap több IC közlekedik Budapest és Eger között oda-vissza. Pedig a valóság az, hogy a távolság felén igazából személyvonatként közlekedő sebesvonatra kapcsolnak (mellesleg nem szabványosan) egy intercity kocsit, amiben külön kell fizetni és akkor esetleg nem kínoznak a fent leírt módon. De már pótjegyet kérnek a gyorsvonatokra is, mintha az extra szolgáltatás lenne. Pedig valójában súlyos kártérítés kellene, hogy megillesse azokat, akik egy percet is el kell, hogy töltsenek ennek a szörnynek a karjaiban ahhoz, hogy eljussanak a munkahelyre vagy láthassák a szeretteiket. A MÁV valójában egy terrorszervezet: Különféle kínzásokkal akarja megtörni az utazó embereket, és mellé még borzalmasan meg is alázza őket azzal, hogy akinek más lehetősége nincs a közlekedésre, azok még kvázi "önként" fizetnek is ezért a szégyenért.

Nemzeti Dohánybolt

Na itt most nem a "trafikmutyiról" akarok írogatni, mert azt már megtették sokan mások előttem. Meg ezen a blogon minket amúgy is komolyabb témák foglalkoztatnak. A Nemzeti Dohányboltok neve piszkálja csőrömet. Mi a faszért olyan kurva magasztos dolog cigit árulni, hogy a nemzeti szót bele kell tenni a boltok nevébe. Ami még jobban piszkálja csőrömet az a logó. Miért egy nemzeti színű kokárda a cigibolt logója? Azt várom, hogy mikor lesz az extasyn a Szent Korona.

Örs vezér tere: Az árulás

A Blaha aluljárója méltatlanul hírhedt. Ott a felszínem kell keresni szépséget. A Petőfi híd budai hídfőnél, csinálok száz méter kerülőt és várok egyet a ritkán zöldre váltó zebránál, hogy ne kelljen lemenni. Az Örsön nem lehet kikerülni az aluljárót ilyen könnyen.  Évek óta irritáltak a metró és az aluljáró közti önjelölt zöldségesek, akik elbújtak ha jött a közteres vagy a rendőr, és a nap végén otthagyták a placcon szanaszét dobozostól vagy anélkül az eladhatatlan maradék rohadt zöldséget és gyümölcsöt. Kevésbé zavartak a kézben tartott pár csokor virágot árusító lányok/asszonyok, bevallom párszor még vettem is tőlük. A  szintén kézben tartott táskát ordibálva kínáló asszonyok már idegesítőbbek voltak, de sok helyet azok sem foglaltak. Szintén kevésbé zavart a még most is tevékenykedő férfi, aki a zuglói oldal buszfordulója mellett árul egy ikeás szatyorból, !!!csokit, sajtot és felvágottakat!!! akár 35 fokban is. Bár azt sosem tudtam elképzelni ki vesz tőle. Ráadásul ezekhez hasonló előfordul több helyen is a városban. De azt nem gondoltam, hogy ezeket az időket fogom visszasírni.
Pár hónapja ugyanis elszabadult a pokol. Az aluljáró az eredeti céljára, mégpedig, hogy átkeljek rajta,  egyre kevésbé használható. A fent leírtak megmaradása mellett, egy szabályos kiterjedt ócskapiac alakult ki. Árulnak ott hanglemezeket, kávéfőzőt, régi könyvet és újságot, porcelánt, és konkrétan elektronikai hulladékot és közönséges szemetet. Mindezt jól  szétpakolva a földön, felére szűkítve az alapból sem túlméretezett, pesti szinten is igen nagy forgalmú aluljárót. (Az Árkád és IKEA mellett a Metró, a HÉV és vagy 50 féle busz végállomása van itt.) Bónuszként borongósabb napokon megjelenik az esernyőárus, aki felteszi az i-re a pontot, beáll az egésznek a közepére kb. 10 esernyőt lerak maga köré kinyitva!!!, hogy látszódjon jól az ott-tartózkodásának célja. Így az áruk és árusok által készített zsilipen, libasorban szinte egyesével megy át sok tízezer birka ember naponta, köztük én is, anélkül, hogy bármit tenne ellene. Extra bónuszként volt már olyan is, hogy a belassított tömegben egy faszrészeg árus, az árujával dobálta az embereket, kifejezve azt hogy olyan olcsó, hogy már hozzávágja az emberekhez.

Birkanyáj az elöltöltős buszon

Egyre több Pesten (Gyengébbek kedvéért: a budai oldalt is ideértem.) az olyan busz, amin elsőajtós felszállás van. Lehet vitatkozni, hogy jó e vagy nem, az tény hogy egy kis plusz macera, de az is tény hogy kisebb valószínűséggel vannak beszart, behugyozott emberek a járművön. De a tiszta utasok sem okosak.
Miért van az, hogy a buszon amelyiken a fele ülőhely üres és a közepétől hátrafelé nem áll szinte senki, már-már fizikai képtelenség felpasszíroznia magát a megállóból a szerencsétleneknek? De akinek mégis sikerül, az rögtön elfelejti korábbi küzdelmeit és rögtön megáll az ajtóban ő is, hogy kibaszhasson azokkal, akik 5 másodperce még a sorstársai voltak. Aki nem elég birka ahhoz, hogy a busz első harmadában dörgölőzzön másokkal az út hátralévő részén, és nem olyan harcos szellemű, hogy keresztül verekedje magát a hátsó részbe, az ezt szinte szándékosan akadályozó birkák között, az lemondóan bámulja busz üres seggét és vár egy másikat beletörődve.

"Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott..."

Szaros WC vendégposzt

Mivel ismét lusta voltam saját posztot írni, ezért beteszem egy haverom munkahelyi szaros WC-vel kapcsolatban szerzett élményét. A drága barátaim szégyenlősek kommentelni, pedig néha napokig levelezünk a posztjaimhoz hasonló témákról. De most egy ilyen levelet beteszek ide:

"Új fejlemény van basszus. Igazából ez tegnap történt, csak most fejezem be a levelet. A következő volt a helyzet: a WC deszka ismét szaros, na de hol?


Az elülső részen, felül, a szerszámhoz közeli részen. Ha rajta ül, akkor 3 eshetőség van a szemeim előtt:
1: Egy ún. szarfaszúval van itt dolgunk.
2: Az alagút effektus nevű fizikai jelenség ugyan kis valószínűségű, de hétköznapi megnyilvánulása, amikor is a rendeltetési helyére lepottyanó matéria nem-nulla valószínűséggel szanaszét kenődik a budi 3 dimenziós terében.
3: A kábel iszonyú szakítószilárdsággal bírt, és az alany felállva kellett, hogy eltávolítsa magarol, és eközben teremtődött a kontaktus.

A mai nap is tartogatott csodákat. Kezdem úgy erezni, hogy egy valóságtól távol eső helyre kerültem:

A női vécébe berepült egy kisebb madár, és jól szertefosta a környékét, ezután pedig berepült a férfi WC-be, és ott furcsa pózban megpihent. Innentől kezdve (2 órája kb.) nem használjuk a férfi WC-t, hogy hátha megnyugszik szegény felzaklatott madár, és szépen elrepül magától.

Közben az immár egyetlen fennmaradó női WC-t valaki páratlan tehetséggel ismét összeszarta, de nem ám úgy, hogy hagyott egy kis foltot, nem, az egész egy merő szar, és az ülőke is csurom víz/húgy, ez bazdmeg kivágja a biztosítékot most már.

Na lehet több ilyen témát nem osztok meg, inkább hagyom, hogy csöndben emésszen, hogy aztán bekattanva szétrugdossam ezt a köcsögöt."

Képünk, csak olyan értelemben illusztráció, hogy nem a fent leírt esetet ábrázolja, de egy valódi munkahelyi életkép:

Strasszos picsa kutyanyúllal

Sikerült kicsit hosszabban megfigyelnem egy plázapicsa és egy patkányszabású eb együttlétezését. Bent ültünk egy nem átlagosnak szánt, de amúgy átlagos, szervizdíj nélküli étteremben, amikor az ajtóban megjelent egy három élőlényből álló groteszk szimbiózis.
A legszembetűnőbb résztvevő a plázapicsa, aminek egy kivétellel minden ruhadarabja és kiegészítője vastagon strasszokkal kirakva (cipő, nadrág, felső, táska, iPhone). Az egy kivétel az általam most kiegészítők közé sorolt, kézben tartott vakarcs. Teljesen azért az sem úszta meg, valahogyan meg kell dolgoznia az áráért. Konkrétan nyúl jelmezben volt tetőtől talpig. A harmadik egy enyhén gyúrós, enyhén szolis jellegtelen arc. Az asztalhoz érve a csaj levetkőztette a kutyát, a faszi leült a csajjal szemben a "kutya" a csaj melletti székre, minden kendő vagy papír nélkül csupasz - nagy valószínűséggel nem steril - seggel. A két "ember" egymással nem kommunikált egész idő alatt, a rendelés megbeszélésén kívül. A telefonjaikat bújták. Lehet hogy egymással cseteltek. Az öleb majdnem ölt. (Az öl szó miatt amúgy régebben tényleg azt hittem, hogy az öleb az valami advanced véreb, ami azonnal öl kérdés nélkül.) Egy kisfiúnak, amikor volt pofája elmenni az asztal mellett, vicsorogva a képébe akart mászni, átszabni azt. De a csőrömet nem az eddig leírtak piszkálták, hanem az, hogy szaros seggét a kárpitba dörgölő agresszív kis szarság miatt,  ahelyett, hogy figyelmeztették volna ezt a két agyhalottat, a pincér két fogás felszolgálása között még vidáman meggyömöszölte a "cuki kutyust" amikor csak arra járt.